A borvidék az a szőlőtermő terület, ahol a klimatikus, talajtani és domborzati viszonyok azonosak, akár több egymással szomszédos település közigazgatási területére kiterjed. Egy adott borvidéken hasonló művelési módokat, bortermelési technológiákat alkalmaznak, azaz végeredményben minden borvidék sajátos jellegű, egyedi bort terem. Az első borvidékbeosztást Schams Ferenc készítette el 1833-ban. Az 1997-es bortörvény értelmében a magyarországi szőlőtermő területeket 22 db borvidékbe sorolták be.
Napjainkban folyik minden borvidéken az ott jellemző fajták eredetvédelmét előkészítő munka. Ennek keretében a régiók többségében megszabják azokat a minimum feltételeket pl . az ültetvények hektáronkénti tőkeszámára, azok tőketerhelésére, a szüret időpontjára, a választható borkészítési technológiára, stb. vonatkozóan, amelyek betartásával garantálni tudják majd az eredetvédelem alá eső borfajták minőségét.
A magyarországi borvidékek:
A borvidék a Duna jobb partján, a Gerecse lábánál fekszik. Védett, kiegyenlített klímájú, 150-250 méter közötti, déli lejtőkön termesztik a szőlőt. A páratartalom a folyó közelsége miatt aránylag magas. A szőlőültetvények 1230 ha-on terülnek el. Az ültetvények talaja változatos, mészkőn, márgán, agyagon, homokkőn és dolomiton kialakult lösz és barna erdőtalajok.
A borvidéken elsősorban csak fehérborszőlőfajtákat termelnek. Elsősorban az Olaszrizling, Chardonnay, Irsai Olivér, Ottonel Muskotály, Tramini, Cserszegi Fűszeres és a Királyleányka szőlőfajták találhatóak meg.
Az itt termett szőlőből készült borok gyümölcsösek, aromatikusak és intenzív illatúak, a borokat általában reduktív technológiával készítik.
A borvidék a Gerecsétől a Velencei- és Budai-hegységig húzódik 160 és 300 méter közötti területeken. Az átlagos évi középhőmérséklet alacsony. A szőlőültetvények 1600 ha-on terülnek el.
Az ültetvények mészkőn, homokkövön, löszön kialakult erdőtalajokon és homokos-agyagos, vályogos talajokon találhatóak. A Velencei-hegységben előfordul a gránittörmelékkel keveredett lösz. A talaj magas mésztartalma miatt a borvidék borait gyakran nevezik „meszes boroknak”.
Az Etyek-Budai borvidék elsősorban fehérbor termő terület, legelterjedtebb fajták az Olaszrizling, a Chardonnay, a Sauvignon Blanc, a Királyleányka és a Rizlingszilváni.
A Balaton északi partvidékén helyezkedik el. Az ültetvények 150-250 méteren találhatóak a Badacsony, Tóti-hegy, Gulács, Csobánc, Szent György-hegy és az Ábrahámhegy déli lejtőin 1790 ha-on.
A borvidéken a magyarországi szőlőfajták közül az olaszrizling, a rajnai rizling, a szürkebarát, a kéknyelű, a tramini, a chardonnay és a hárslevelű szőlők találhatóak meg.
A területek jó lejtőszögének köszönhetően a szőlő magas cukortartalmat ér el, így gazdag, magas cukortartalmú és jó ízanyagú borok keletkeznek. A borok struktúrájának kialakításában fontos szerepet játszik a borvidék alapkőzetét adó vulkáni eredetű bazalt, bazalttufa, ezen barna erdőtalajok és agyagbemosódások alakultak ki.
A borvidék Zánkától Balatonalmádiig húzódik, a Balaton északi partján, területe kb. 2200 ha-on található a 150-250 méter tengerszint feletti magasságban. A legjobb területek a Balatonra néző 1,5-2 km széles teraszokon találhatóak. Éghajlatát tekintve szélsőségektől mentes, kontinentális klímájú.
A jó domborzati viszonyoknak és lejtőszögeknek köszönhetően kiváló mikroklímájú terroir-ok is kialakultak. A borvidék északi határa addig tart, míg a domborzat át nem megy a Veszprémi-platóba, ez a rész hideg szelektől mentes. Talajokat tekintve a borvidék változatos. A kristálypalán és permi vörös homokkőn, mészkövön, dolomiton és bazalton kialakult barna erdőtalajok és redzinák találhatóak.
A borvidék elsősorban fehérbor-termő terület, elsősorban az Olaszrizling szőlőfajta található meg, de jelen van a Rizlingszilváni, a Chardonnay és a Szürkebarát. A borvidék borai markáns savtartalommal rendelkeznek.
A Balaton északi partján Keszthelytől Zánkáig található a borvidék 1300 ha-on. Éghajlatát tekintve a Badacsonyi borvidékhez hasonló, napfényben gazdag és kiegyenlített klímájú.
A Káli-medencében a talaj vulkáni eredetű bazalttal és tufakővel kevert.
Talajai változatosak: mészkőn, dolomiton, homokkőn, márgán, rendzinatalaj, erdőtalaj, baranaföldek, csernozjom barna erdőtalajok alakultak ki.
A borok jó minőségét a jó talajtani, domborzati adottságok garantálják. Fő szőlőfajták: Olaszrizling, Chardonnay, Rizlingszilváni, Szürkebarát, Zöld Veltelini, Tramini.
A borvidék nagyon széttagolt, a szőlőtermő területek a Keszhelyi-hegység és a Zalai dombság területein mintegy 1500 ha találhatóak.
Éghajlatát tekintve az átlagos magyarországi hőmérséklettől hűvösebb, az éves csapadékmenniység viszonylag több mint az ország többi területein.
A lankás dombvidéken löszös vályogtalajokon és barna erdei talajokon terem a szőlő. Fő szőlőfajták: az Olaszrizling, a Chardonnay és a Rizlingszilváni, de megtalálható a vörös fajták közül a Cabernet Sauvignon, a Kékfrankos, a Blauer Portugieser és a Merlot.
A borvidék a Balaton déli partján található Zamárditól Balatonboglárig. Mintegy 3000 ha-on termesztenek itt szőlőt a tengerszint feletti 150-300 méter magasságban. Klímája kiegyensúlyozott, egyes években kifejezetten meleg, így a borok évjárata közötti különbségek ingadozása csekély.
A borvidék talaja pannonagyag és pannonhomok alapréteg, melyet homok, agyag és löszréteg takar. Az itt megtalálható szőlőfajták közül a Chardonnay, a Királyleányka, az Olaszrizling, az Irsai Olivér, a Zöldveltelini, a Merlot és a Pinot Noir a legelterjedtebb.
A borvidék borainak a minősége nagy mértékben függ a termesztési módtól és a hozamtól. Könnyen készíthető friss, gyümölcsös, üde, könnyű savakkal rendelkező bor. Nagy vörösborok, fahordós érlelést igénylő borok is készülnek itt.
Magyarország legnyugatibb borvidéke, a Fertő tavat szegélyező dombokon terül el. Területe 1800 ha.
Hűvösebb éghajlatú, csapadékos, enyhe telű borvidék, ezért úgy gondolhatnánk, hogy a vörösborszőlő fajták termesztésére kevésbé alkalmas, de a borvidék történelme azt mutatja, hogy az ősrégi tradíciójával és kereskedelmével a vörösborok egyik híres centrumává vált.
A borvidék talaja savanyú kénhatású gneisz csillámpala, melyet sok helyen mészkő, homokkő és lösz fed. A táj domborzati viszonyai kedveznek a szőlőművelésnek. A szőlőültetvények a soproni-hegység déli és keleti lejtőin, illetve a Fertő tó körüli dombokon találhatóak.
A soproni borvidéken elsöprő dominanciával van jelen a Kékfrankos, mellette megtalálható még a Cabernet Sauvignon, a Merlot, a Zweigelt, a fehér fajták közül a Chardonnay, a Zöldveltelini és a Sauvignon Blanc.
Magyarország legkisebb, de egyik legkarakteresebb borát adó borvidéke. Termőterület mintegy 600 ha, a szőlőültetvények a síkságból kiemelkedő, vulkáni hegy minden oldalán megtalálhatóak.
Talaját a vulkáni működés alatt kiömlött bazalt és a lehullott tufa határozza meg. A vulkanikus bazalton, bazalttörmelékes löszvályogon, bazalttufán és pannonüledéken kialakult erdőtalajok találhatóak, ásványi sókban és nyomelemekben gazdag.
Klímája kiegyenlített, mikroklímája egyedi. Legfőbb fajta a Furmint és az Olaszrizling, de jó minőséget ad a hárslevelű és a juhfark. A somlói borok savasak, testesek, több éves fahordós ászkolással speciális, maradandó élményt nyújtó „férifas” karakterű, abszolút egyedi bort adnak.
Ízvilágukban gyakori a tűzkőre emlékezető, enyhén „sós” jelleg és az ászkolásnak köszönhető mikrooxidációs illat. Fogyasztási hőmérsékletük magasabb a szokásosnál, 14-15oC-on bontakoznak ki legjobban.
A Bükk hegység délnyugati oldalán húzódik, 5300 ha-on termesztenek itt szőlőt. A magyarországi borvidékek éghajlatával összevetve valamennyivel hűvösebb, északi szelektől védett. Tagoltságának köszönhetően kiváló adottságú, mikroklímájú területek találhatóak.
A borvidék éghajlata mérsékelten szárazföldi jellegű. Legjellemzőbbek a riolittufán kialakult részben szegény, agyag bemosódásos barna erdőtalajok.
Az Egri borvidék leghíresebb bora a bikavér, mely a XIX. és XX. század fordulójára vált ország- és világszerte ismertté. 1997-ben megalakult „Bikavár Kódex”, ezzel szabályozták a borkészítést. A Bikavér a Kékfrankos, a Zweigelt, a Cabernet Sauvignon, a Cabernet Franc, a Merlot, illetve a Blauer Portugieser szőlőfajták felhasználásával, ezek közül legalább 3 fajta házasításával készül. A Bikavért legalább egy évig kell fahordóban érlelni. Jellemzője a mély rubinvörös szín és a magasabb savtartalom.
A borvidék kékszőlő révén vált ismertté, de mintegy 40%-ban található fehérszőlő. A borvidék két körzetre tagolt:
Egri-körzet: itt ajánlott fajta a Leányka, az Olaszrizling, a Chardonnay és az Ottonel Muskotály, kékszőlő fajták közül a Blauburger, a Kadarka, a Blauer Portugieser, a Merlot, a Pinot Noir és a Cabernet Sauvignon.
Debrői körzet: ajánlott fajtái a Hárslevelű, az Ottonel Muskotály, az Olaszrizling, a Szürkebarát, a Rizlingszilváni, a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és Zweigelt. Jól terem a Syrah szőlőfajta, sikereket ért el vele több termelő.
A Mátra hegység lábánál lévő kisebb dombokon található a borvidék, ökológiai adottságai a szőlő- és bortermelésre igen kedvezőek. A hideg északi szelektől a Mátra hegyvonulatai nyújtanak védelmet. Mintegy 5300 ha-on termesztenek szőlőt. Mérsékelten kontinentális klímájú vidék.
A borvidék talajai nagy változatosságot mutatnak, agyagon, löszön, riolittufán kialakult barna erdőtalaj található itt, mely tápanyagban gazdag.
Elsősorban fehérborok készülnek a borvidéken, ezek a borok illatosak és zamatanyagban gazdagok. A legfontosabb szőlőfajták: Olaszrizling, Hárslevelű, Rizlingszilváni, Leányka, Chardonnay és Szürkebarát.
1990-ben vált önálló borvidékké. A borvidék teljes területe nagy, de csak 660 ha van szőlővel betelepítve. Időjárási viszonyait tekintve kiegyenlített, jó csapadék ellátottságú, mérsékelten hűvös.
Talaját homok és agyag alkotja, ezen található meg a barna erdőtalaj és a vályogos lösztalaj. A lankás déli lejtőkön termesztik a szőlőt, a borvidék természeti adottságai kedvezőek.
Hagyományosan fehérbort termő terület, az Olaszrizling a legelterjedtebb, de megtalálható még a Szürkebarát, a Rajnai Rizling, a Tramini, a Chardonnay és a Rizlingszilváni. Az itt készített borok zamatanyagokban gazdagok és illatosak.
A Vértes hegység déli, délnyugati oldalán találhatóak az ültetvények. A szőlőterületek nagysága kb. 740 ha. Éghajlatát tekintve viszonylag csapadékos és mérsékelten hűvös.
A borvidék a Móri-árokban terül el, viszonylag huzatos szélviszonyok vannak a borvidéken, ez a kitettség véd a gombabetegségek elterjedése ellen. Az alapkőzet összetétele bonyolult, dolomit, illetve mészkő, de még a márga, agyag, vályok, homok és a mészkőtörmelékkel kevert barna erdőtalajok is megtalálhatóak.
A borvidék az Ezerjónak köszönheti hírnevét, és szinte kizárólag fehérbort termő terület. Hagyományos fajtája az Ezerjó, emellett megtalálható a Chardonnay, a Szürkebarát, a Királyleányka, a Rajnai Rizling és a Tramini. A móri borok savtartalomban és alkoholban gazdagok és sokáig eltarthatóak.
A borvidék Mezőkövesdtől Miskolcig húzódik a Bükk hegység déli lejtőin. A szőlőterület kb 1500 ha.
A borvidék adottságainak köszönhetően szőlőtermesztésre kedvező, főleg a fehérborszőlő termesztésére. A Bükk vonulata északról védi a borvidéket, kedvező mikroklíma alakult ki. Talajszerkezetét tekintve a riolittufán kialakult fekete nyirok- és agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak.
Ajánlott fajták: Chardonnay, Cserszegi Fűszeres, Olaszrizling, Leányka, kékszőlőfajták közül Kékfrankos és Zweigelt. Boraik élénk savtartalommal és gazdag zamat- és illatanyaggal rendelkeznek.
Magyarország legismertebb borvidéke, itt a szőlőtermesztésnek és a borkészítésnek több évszázados hagyományai vannak. A XVII. században vált világhírűvé a borvidék. Magyarország legészakkeletibb borvidéke, Abaújszántó – Sátoraljaújhely – Tokaj által határolt háromszögben helyezkedik el. A legkiválóbb ültetvények Tolcsva, Mád, Tállya, Tarcal községek és Tokaj város határában találhatóak.
A szőlőtermő terültek különböző magasságokban helyezkednek el, általában déli fekvésűek és a Zempléni hegység védi a hideg északi szelektől. A termőterültek nagysága 5500 ha körül van.
A klíma kontinentális jellegű, a nagy felszín tagoltság és a vízfelületek jelenléte miatt jól elkülönülő mikroklímával rendelkezik. Az ősz hosszú, a napfényes és csapadékos vagy párás időszakok váltakozása egyedi mikroklímát ad, itt a szőlő hajlamosabb a nemes rothadásra vagy a botritys által biztosított aszúsodásra.
Elterjedtek a vulkáni kőzetek málladékozásából képződött agyagos nyiroktalajok, gyakori benne a kőzettörmelék. A borvidék egyes részein lösz talaj található, ami jó vízáteresztő, alacsony mésztartalmú. Fő talajtípus a riolit, zeolit, riolittufa, vulkáni törmeléken kialakult barna erdőtalajok.
A borvidéken három fő szőlőfajta található meg: legnagyobb arányban a Furmint, ezt követi a Hárslevelű, majd a Sárgamuskotály, végül a Zéta és a Kövérszőlő. A borvidéken a szőlők későn érnek, boraik magas savtartalmúak, jellegzetes illatokkal rendelkeznek és nagy testűek. A mikroklimatikus tényezőknek köszönhetően a szőlőfajták tudatosan kiválasztott szüreti időpontjával készülnek a tokaji borkülönlegességek.
Ha a jól beérett szőlőszemekre egy rövid csapadékos időszak köszönt hajnali pára vagy a Bodrog folyó felszálló nedvességtartalmának formájában, akkor a szőlőhéj elvékonyodik, felreped, itt a botritys cinerea megtelepszik és segít a szőlőszem beaszúsodásában. Fontos, hogy a nedvesebb időszak után egy száraz és napsütéses időszak következzen, mert csak ekkor képződhet jó minőségű aszúszem.
A legismertebb borai: Szamorodni, Máslás, Fordítás és Aszúborok. Bár a borvidék a borkülönlegességek révén vált ismertté, ezek a borok nem minden évben készülnek, csak amikor az időjárási viszonyok ezt lehetővé teszik. A borok túlnyomórészt a Tokaji Furmint és a Tokaji Hárslevelű néven minőségi borként kerülnek forgalomba.
A tolnai borvidék viszonylag kevésbé ismert, ez annak is köszönhető, hogy az egyik legfiatalabb borvidékünk. A Tolnai dombságon található a borvidék, és három körzetből áll: a Tolnai, a Völgységi és a Tamási körzetből.
A szőlőültetvények több mint 3000 ha-on találhatóak. A borvidék mérsékelten kontinentális jellegű, talaját tekintve homogén, lösz az alapkőzet, ezen agyagbemosódásos barna erdőtalaj, löszvályog alakult ki.
Az itt készített borok között mind a fehér-, mind a vörösborok megtalálhatóak. Legelterjedtebb szőlőfajták: Chardonnay, Olaszrizling, Rajnai Rizling, Szürkebarát, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos és Merlot. A déli melegebb vidékeken inkább a vörösborok dominálnak, a borok szép színűek, lágyak, kellően fűszeresek.
A borvidék 2300 ha-on terül el a Szekszárdi dombságon, Magyarország déli részén. Itt mérsékelten kontinentális éghajlat uralkodik, a telek enyhék, a nyarak melegek. A fagykárok a domborzati viszonyok miatt ritkák. A borvidék keleti irányba nyitott, így a gombabetegségek veszélye kisebb. Talaja lösz, aktív meszet tartalmaz, ezáltal a borok gazdagabbak, komplexebb ízvilágúak. Néhol agyagbemosódásos barna erdőtalajok is megtalálhatóak.
A szőlészet – borászat múltja a római hódításig húzódik vissza. A szőlőültetvényeken döntő többségben vörösborszőlő fajta található, a fehérbor szőlő fajták kisebb részarányt képviselnek. A vörösborszőlő fajták közül a legelterjedtebb a Kékfrankos, a Merlot, a Zweigelt, a Kadarka, a Cabernet Franc és a Cabernet Sauvignon, fehérborszőlő fajták közül az Olaszrizling, a Chardonnay, a Rizlingszilváni, a Tramini és a Zöldveltelini fajták találhatóak meg.
A magyar bortörvény értelmében Szekszárd az egyetlen olyan város, amely Eger mellett a „Bikavér” nevet használhatja. A vörösborok magas beltartalmi paraméterekkel rendelkeznek, élénk savszerkezetűek, magas cserzőanyag-tartalmúak.
Magyarország legdélebbi borvidéke, a villányi hegység déli és keleti lejtőin található. Két körzetre - villányi körzet, siklósi körzet - oszlik az 1800 ha-as szőlőtermő terület.
A talajréteget mésztartalmú lösz, illetve agyag alkotja. Éghajlata mediterrán, szubmediterrán, a tél enyhe, kora tavasszal felmelegszik az idő, így a szőlő tenyészideje hosszú, ez egyben hazánk legmelegebb és legnaposabb borvidéke.
Ajánlott szőlőfajták vörös fajták közül: Kékfrankos, Blauer Portugieser, Pinot Noir, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, fehér fajták: Hárslevelű, Olaszrizling, Chardonnay, Tramini, Rajnai Rizling.
A két körzetnek megfelelően valamennyire elkülönülnek a fehér- és vörösborszőlő ültetvények: a siklósi körzetben inkább fehérborok, a villányi körzetben pedig inkább a vörösborok a jellemzőek. A fehérborok savtartalma alacsony, de alkoholban és cukormentes extrakttartalomban gazdagok, teltek, ezért nehéz jó harmóniájú fehérbort készíteni a borvidéken.
A borvidék jellegzetes bora a portugieser, amely már egy éves korában is jól fogyasztható. A magasabb sav- és tannintartalmú fajtákból készült borok jóval hosszabb fahordós érlelést igénylenek. A nagy borok igazi értéke 4-5 éves korukban jelenik meg.
A borvidék a Baranyai-dombság és a Mecsek déli tájolású lejtőin található, nagyjából 900 ha szőlőtermő területen. Három területe van: Pécsi, Szigetvári, Versendi.
A borvidék klímája hasonló a villányi borvidékkel, szubmediterrán jellegű, hazánk egyik legmelegebb és leghosszabb tenyészidejű borvidéke. Nyáron sok a napsütés és a telek enyhék, a csapadék mennyisége kevés, vízben szegény terület.
A vörös homokkövön savanyú, vasas barna erdőtalajok alakultak ki, továbbá lösszel borított területek is megtalálhatóak. A borvidéken jellemző szőlőfajták a következőek: Chardonnay, Olaszrizling, Rajnai Rizling, Cirfandli, Sauvignon Blanc, Királyleányka, a kékszőlőfajták közül Merlot, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon.
A borok magas alkoholtartalmúak és testesek. A fehérborok gyakran fűszeresek, de rendszerint savban hiányosak, ezért nem tarthatóak el hosszú ideig.
A borvidék a Tisza mentén található, négy körzetre oszlik: csongrádi, kisteleki, mórahalmi és pusztamérgesi. A szőlőültetvények területe kb. 2000 ha. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, csapadékban szegény, fagyok gyakran okoznak kárt.
Talajai hordaléktalajok, fekete földek, savanyú homoktalajok és lösszel kevert homoktalajok. A filoxéra itt nem okozott komolyabb kárt, mert a homoktalajon a szőlőgyökértetű nem tud megélni.
A fehér- és vörösszőlőfajták megoszlása nagyjából 50-50 %-os. Elsősorban a Rajnai Rizling, a Zalagyöngye, az Olaszrizling, a Kékfrankos és a Zweigelt szőlőfajtákat termesztik. A jól beérett szőlőből készült borok savtartalma alacsony, de alkoholtartalma közepes vagy nagy.
A borvidék a Duna-Tisza közének déli részén helyezkedik el. 2000 ha-on található itt szőlőültetvény. Éghajlata szélsőséges, a nyár meleg, a tél hideg, fagykárok gyakran előfordulnak.
Talaját tekintve a homokos alapkőzet dominál, lösz és csernozjom jellegű homok talajok találhatóak meg. Legelterjedtebb szőlőfajták: Chardonnay, Cserszegi Fűszeres, Királyleányka, Rajnai Rizling, Cabernet Franc, Kékfrankos, Zweigelt.
A talajszerkezet miatt a fehérborok savban szegények, a vörösborok értékét a magas alkoholtartalom adja, könnyű, gyümölcsös struktúrájúak. Elsősorban fehérbort termelnek, de a vörösborok jelentősége nagyobb.
Magyarország legnagyobb borvidéke, a borvidéken mintegy 28000 ha-on termesztenek szőlőt. A borvidék a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon található, és nyolc körzete van: Tiszamenti, Kiskunhalasi-kiskunmajsai, Kiskőrősi, Kecskeméti, Izsáki, Dunamenti, Cegléd-Monor-Jászsági és Bácskai.
Éghajlata változatos, kontinentális, forró nyár és hideg tél jellemzi. A gyakori téli fagyok miatt a fagyérzékeny fajtákat télen takarni kell. Ez a borvidék a legjobban kitett a fagyveszélynek.
Talajait tekintve főként meszes homok és csernozjom jellegű talajok találhatóak meg. A homoktalajon termett borok savtartalma alacsony. A futóhomok megkötése miatt kezdték meg nagyobb mértékben a szőlőtelepítést.
Az ültetvényeken mintegy 3/4 –es többségben fehérborszőlő található, és csak 1/4-es arányban szerepel a vörösborszőlő. Legelterjedtebb fajták: Zalagyöngye, Ezerjó, Izsáki fehér, Cserszegi fűszeres, Rizlingszilváni, a kékszőlők közül Kékfrankos, Kadarka, Zweigelt és Cabernet Franc.